History

Az olaszteleki Daniel kastély

 

A Daniel kastély építése valószínüleg a 17. század elején kezdődött, azután hogy 1621-ben Daniel Mihály, Háromszék alkapitánya, Bethlen Gábor fejedelemtől új adományt kapott olaszteleki birtokaira. Az évszázadok során az épület több átalakításon, bővítésen ment keresztül, vegső formáját a 20. század elején nyerte el.  

 Erdővidék más nemesi épületeihez hasonlóan a kastély a késő reneszánsz szellemében épült, a 19. század folyamán kalsszicista szárnnyal bővült. Az épületen több értékes késő reneszánsz kőfaragvány lelhető fel.  

A kastély északnyugati végében található pince és a felette levõ helyiségek kiképzése a legrégiesebb, így ezt azonosíthatjuk a Daniel Mihály által legelsõként megépített „szállással.”

 A következő nagyobb építkezés II. Daniel Mihály (Daniel Mihály unokája) nevéhez fűződik, aki megépítette akastélyhoz északkeleti irányban 45°-ban kapcsolódó rövidebb épületszárnyat. A rövidebb szárny minden bizonnyal emeletével együtt elkészült, hiszen tudjuk, hogy alsó szintjén eredetileg kapubejáró volt. 

Az 1669-es építési munkálatokról emlékezik meg az épület homlokzatán elhelyezett faragott kõcímer.

Az olaszkoszorúba foglalt címerkép két növénydíszes oszlop és egy rozettával ékesített timpanon által meghatározott térbe illeszkedik. A pajzs alját egy dombocska tölti ki, melyen a család jelképe, a nyakán balfelõlrõl átnyilazott hattyú áll.  Tőle kétoldalra a H és I betûk Haller Judit (Daniel Mihály felesége) nevét jelölik. A pajzson koronás, díszes takarójú sisak látható, rajta átlõtt nyakú hattyúval, melynek két oldalán Daniel Mihály iniciáléjai olvashatók. A fülkének a timpanon alatti részét a család jelmondata és a készítés éve tölti ki: DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik) / ANNO 1669.

A faragvány készítõjének nevét nem ismerjük (talán brassói kõfaragó), az 1980-as években került vissza eredeti helyére, egy ideig a székelykeresztúri múzeum kõtárában õrizték.

Az 1669-es építés emlékét õrzi az egyik vörös andezitbõl készült ajtó kerete is. Szemöldökkövének fogrovatos párkánya alatti pajzsán a házaspár MD és HI monogramjai az 1669-es évszámot fogják közre.  

Daniel Mihály1680-ban újra építkezni kezdett, a hoszszabb szárnyra is emeletet építtetett. Az építkezéshez a fát az olaszteleki református egyházközség erdeibõl hozatta, ennek fejében megígérte, hogy a templom körül felépítteti a kõkerítést. Ennek a kötelezettségének azonban utódai csak jóval késõbb tettek úgy-ahogy eleget – tanúsítják az olaszteleki egyházközség elmarasztaló vizitációs jelentései.

Az 1680-as építkezést volt hivatva megörökíteni az épület hosszabb szárnyán látható nagyméretû stukkódísz. A stukkó, a Haller Judit és Daniel Mihály által elkezdett újabb építkezés befejezésének idõpontjaként 1680. szeptember 20-át jelöli meg.

Az út felõli homlokzaton befalazva megfigyelhetõ még néhány késõ reneszánsz, kõbõl faragott ablakszemöldök, valószínûleg ma már másodlagos elhelyezésûek. Ezek közül egyiken az MD iniciálékat, a profilozás fölött pedig az 1680-as évszámot jelenítették meg. Egy másik szemöldökkõ középtengelyében lévõ pajzson pedig az átlõtt nyakú hattyú és a kissé csonkított MD monogram látható.

Az épület egészen a 19. század közepéig megõrizte formáját, báró Rauber Nándor tulajdonába kerülve, õ átszervezte az épület emeletén lévõ termek beosztását, és más kisebb átalakításokat is végeztetett.

Az utolsó nagyobb mérvû javítás Daniel Gábor nevéhez fûzõdik, kinek felesége, Rauber Mária révén került újra az épület a Danielek tulajdonába. 1884-ben Daniel Gáborcsatoltatta az épület központi részéhez az északkeletre nézõ klasszicizáló szárnyat a félköríves ablakokkal, oromfalán terakotta lapon megjelenített átlõtt nyakú hattyúval.

 

Ugyancsak õ falaztatta be a kapubejárót is. Ekkor kerülhetett ide a hátsó “kicsi kastélyból” az 1649-es évszámot és ID monogramot viselõ ajtókeret, valamint ennek két oldalára az 1884-es építkezésrõl megemlékezõ két feliratos márványtábla: V. D. G. / UDVARHELYMEGYE / FÕISPÁNJA és R. M. / UJITATTÁK / AZ 1884-IK ÉVBEN. Valószínûleg ekkor kapta az épület az udvarra nézõ nagyméretû félköríves ablakait is. 

Az épület utca felõli homlokzatához az 1890-es évek elején épült hozzá a szellõs veranda, melyet Draskóczy Jenõ mérnök tervezett.

Az államosítás után a kastély végigjárta az ilyen épületeknél szokásos utat, eredeti bútorzata elveszett, irodahelyiségek kaptak benne helyet, magtárként, vegyszerraktárként is szolgált, állapota folyamatosan romlott. Arról, hogy mi pusztult el, csupán feltételezéseink lehetnek.

 

 b2ap3_thumbnail_stukko.jpg

b2ap3_thumbnail_pince.jpg

b2ap3_thumbnail_kep.jpg

b2ap3_thumbnail_dm.jpg

b2ap3_thumbnail_cimer3.jpg

b2ap3_thumbnail_ablak.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924934_terasz.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924933_kiscimer.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924932_kapubehajto.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924930_ajtokeret.jpg

Continue reading
in History 2102

Clădirea castelului Daniel s-a început cel mai probabil în prima jumătate a secolului XVII, după ce în 1621 căpitanul-adjunct al ţinutului Trei Scaune, Daniel Mihály a primit noi daruri pe moşia sa din Tălişoara de la principele Bethlen Gábor. De-a lungul secolelor, clădirea a fost supusă mai multor extinderi şi modificări, căpătându-şi forma sa finală abia la începutul secolului XX.

Asemănănător altor clădiri nobiliare din Depresiunea Baraoltului, castelul a fost clădit în stilul renascentist târziu, iar în secolul XIX i s-a adăugat o aripă clasicistă. Clădirea prezintă valoroase elemente din piatră sculptată în stilul renascentismului târziu.

Forma arhitecturală cea mai arhaică o au pivniţa şi camerele alăturate, astfel acestea se pot identifica cu „sălaşul” clădit de către Daniel Mihály.    

Următoarea fază majoră de construcţii se leagă de numele lui Daniel Mihály II, (nepotul lui Daniel Mihály), cel care a construit aripa nord-vestică ce se îmbină în 45° la aripa principală. Cel mai probabil, această aripă a fost deja construită cu etaj, întrucât ştim că iniţial la parter se afla intrarea porţii. 

Despre aceste extinderi din 1669 ne aminteşte şi stema sculptată de pe faţada clădirii. În mijlocul acesteia se află emblema familiei Daniel, lebăda cu gâtul săgetat, şi iniţialele M.D. (Daniel Mihály) şi H.I. (Haller Judit – soţia lui Daniel Mihály). În partea superioară se regăseşte deviza familiei şi anul sculptării: DEUS PROVIDEBIT (Dumnezeu va purta de grijă) / ANNO 1669.

Aceste construcţii sunt comemorate şi pe pervazul din andezit roşu al unei uşi, pe care este sculptat un scut cu iniţialele M.D. şi H.I. şi anul 1669.

În 1680 Daniel Mihály a etajat şi aripa principală, lucrare comemorată de stucatura de pe aripa principală. Conform acesteia, 20 Septembrie 1680 a fost data finalizării construcţiilor începute de către Daniel Mihály şi soţia sa, Haller Judit.

Pe faţada castelului se mai regăsesc şi câteva pervaze de fereastră sculptate în stilul renascentismului târziu, unul cu iniţialele M.D. şi anul 1680, şi altul care are sculptat lebăda cu gâtul săgetat.

Clădirea şi-a păstrat înfăţişarea până în secolul XIX, când noul proprietar al castelului, baronul Rauber Nándor, a reorganizat camerele de la etaj şi a făcut alte mici modificări.

Ultima renovare majoră este legată de numele lui Daniel Gábor, castelul ajungînd înapoi în proprietatea familiei Daniel prin intermediul soţiei acesteia, Rauber Maria. În 1884 acesta a clădit aripa clasicistă a castelului. Aici se află blazonul familiei sculptată în teracotă.  

Tot el a înzidit şi intrarea porţii. Probabil atunci s-a pus aici pervazul de uşă sculptat, cu anul 1649 şi iniţialele I.D. plasat iniţial în „castelul mic” din spatele clădirii. Lucrarea este comemorată de două plăci de marmură.

La începutul anilor 1890, faţada stradală a castelului a căpătat o terasă luminoasă, proiectată de către arhitectul Draskóczy Jenő.

După colectivizare, castelul a parcurs traseul obişnuit al clădirilor de acest gen: mobilierul iniţial s-a pierdut, în el s-au amenajat birouri, dar a fost întrebuinţat şi ca depozit de cereale sau chimicale, ducând la deteriorare continuă. Despre ceea ce s-a pierdut avem decât presupuneri. Momentan, castelul are noi proprietari, şi sunt planuri pentru renovarea şi o mai bună valorificare a acesteia. 

 

Articol scris in 2010 pe pagina  http://www.danielkastely.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=1&Itemid=2&lang=ro 

(Feher Janos/Lilla Racz)

 

 

 

 b2ap3_thumbnail_1249924930_ajtokeret_20150616-211955_1.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924932_kapubehajto_20150616-211956_1.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924933_kiscimer_20150616-211956_1.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924934_pince_20150616-211956_1.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924934_terasz_20150616-211957_1.jpg

 

b2ap3_thumbnail_ablak_20150616-211957_1.jpg

b2ap3_thumbnail_cimer3_20150616-211958_1.jpg

b2ap3_thumbnail_kep_20150616-211958_1.jpg

b2ap3_thumbnail_stukko_20150616-211959_1.jpg

 

Continue reading
in History 2319