History

b2ap3_thumbnail_csaladfa-fenykep.png

A vargyasi Daniel és a plankensteini Rauber családok leszármazása (a kastélyt birtoklószemélyek kiemelésével)

A vargyasi Daniel család felemelkedése, tekintélyének megalapozása Daniel Mihály(†1641) nevéhez köthető. 1606-tól kezdődően egyre fontosabb tisztségeket töltött be (Orbai szék kapitánya, Udvarhely szék, majd Sepsi, Kézdi és Orbai székek alkapitánya), Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1622-ben kinevezte a Három Szék: Sepsi, Kézdi és Orbai főkirálybírájáva is. 1625-től a fejedelmi tábla ülnöke, 1630-ban Brandenburgi Katalin fejedelemasszony főudvarmestere, 1638-ban pedig portai főkövetként a fejedelemség évi adóját vitte Konstantinápolyba.Két fiára való tekintettel határozhatta el a vargyasi udvarház(ak) mellett az olaszteleki birtokrészen is egy nemesi rezidencia kialakítását, melyet még életében János nevű fia rendelkezésére bocsátott, aki a család olaszteleki ágának alapítója lett. Daniel János (†1654) az apjáéhoz hasonló karriert futott be, a Rákócziak neves diplomatája élete végén szintén a Három Szék főkirálybírája lett.

b2ap3_thumbnail_alaprajz.png

A Daniel család legelső olaszteleki rezidenciája, az ún. „Bethlen-kastély” (1640 körül, 1649 -1-es számmal jelölve) és a „Daniel-kastély” (a 17. század közepe táján elkezdve - 2-es számmal jelölve) egy 19. század végén készült kataszteri térképenKőből faragott ajtókeret 1649-ből a család címerével és Daniel János (†1654) nevének kezdőbetűivel (eredetileg az ún. „Bethlen-kastélyt” - 1. sz. - díszítette)

b2ap3_thumbnail_Ajto.png

Kőből faragott ajtókeret 1649-ből a család címerével és Daniel János (†1654) nevének kezdőbetűivel (eredetileg az ún. „Bethlen-kastélyt” - 1. sz. - díszítette)

b2ap3_thumbnail_pecset.png

Daniel Mihály háromszéki főkirálybíró pecsétje és aláírása 1636-ból - a pecséten a család címereként ismert átlőtt nyakú hattyú jelenik meg (többszörös nagyításban).

A bejegyzés az "1680.ro avagy 350 évnyi kastélytörténelem" című kiálíttás anyagán alapul, létrejöttét Izland,Lichtenstein és Norvégia által létrehozott alap támogatta.

b2ap3_thumbnail_logok_20150624-055931_1.png

Szerző: Fehér János Illustraciók: Gyöngyössy János

 

 

 

Continue reading
in History 2141

b2ap3_thumbnail_csaladfa-fenykep.png

Genealogia familiilor Daniel din Vârghiș și Rauber din Plankenstein (cu evidențierea proprietarilor castelul)

Ascensiunea familiei Daniel din Vârghiș se leagă de numele lui Mihály Daniel (†1641).Începând cu anul 1606 a ocupat funcții din ce în ce mai importante, fiind căpitanul Scaunului Orbai, vicecăpitanul Scaunului Odorhei, apoi al celor Trei Scaune: Sepsi, Kézdi și Orbai, iar în anul 1622 principele Gábor Bethlen îl numește ca jude regal suprem al celor Trei Scaune. Din 1625 este asesorul tablei princiare, în 1630 ocupă funcția de postelnic al principesei Catharina de Brandenburg, iar în anul 1638 conduce o solie la Poarta Otomană, cu tributul anual al principatului. Având doi fii, a găsit necesară stabilirea unei rezidențe și în Tălișoara (pe lângă conacul din Vârghiș), acesta fiind pusă la dispoziția fiului său, János, care a devenit fondatorul ramurii din Tălișoara al familiei. János Daniel (†1654) a avut o carieră similară cu cel parcurs de tatăl său, fiind un renumit diplomat al familiei princiare Rákóczi, și jude suprem regal al celor Trei Scaune.

b2ap3_thumbnail_alaprajz.png

Prima rezidență nobiliară al familiei Daniel din Tălișoara, așa numitul „Castel Bethlen” (în jurul anului 1640, 1649 - marcat cu nr. 1) și „Castelul Daniel” (început la jumătatea sec. al 17-lea - marcat cu nr. 2) într-o hartă cadastrală de la sf. sec. al. 19-lea

b2ap3_thumbnail_Ajto.png

Ancadrament de ușă din piatră cioplită, datat în anul 1649, cu blazonul familiei și inițialele lui János Daniel (locul inițial al acestuia era în a. n. „Castel Bethlen” - nr. 1.)

b2ap3_thumbnail_pecset.png

Sigiliul timbrat și semnătura din 1636 al lui Mihály Daniel, jude regal suprem al celor TreiScaune - în sigiliu apare blazonul familiei: lebăda cu gâtul străpuns de o săgeată (în mărire multiplă)

Articolul are la bază materialul expoziției "1680.ro sau 350 de ani de istorie ilustrată din Castelului Daniel'' finanțat printr-un grant oferit de Islanda, Lichtenstein și Norvegia.

b2ap3_thumbnail_logok_20150624-055931_1.png

Autor: Fehér János     Ilustrat de: Gyöngyössy János

 

Continue reading
Tagged in: Familia Daniel
in History 1881

Blazonul familiei Daniel este o lebădă cu gâtul săgetat.

b2ap3_thumbnail_cimer1.jpg

 

Stema sculptată  de pe pervazul de uşă de la castelul familiei din Tălişoara - cea mai veche stemă păstrată în întregime. 

cimer2.jpg

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stema sculptată de pe faţada clădirii

În mijlocul acesteia se află emblema familiei Daniel, lebăda cu gâtul săgetat, şi iniţialele M.D. (Daniel Mihály) şi H.I. (Haller Judit – soţia lui Daniel Mihály). În partea superioară se regăseşte deviza familiei şi anul sculptării: DEUS PROVIDEBIT (Dumnezeu va purta de grijă) / ANNO 1669.

cimer3.jpg
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stemă de teracotă din secolul XIX, pe faţada castelului din Tălişoara

 

b2ap3_thumbnail_1249924933_kiscimer.jpg

 

 

 

 

Continue reading
Tagged in: CastelulDaniel
in History 2539

A Daniel család jelképe évszázadok óta egy nyílvesszővel átlőtt nyakú hattyú 

cimer1.jpg

 

Daniel Gábor így ír róla:  „...czímerünk, egy hattyú nyakán átlőtt nyíllal, ezt feltaláljuk ezerhatszáz elejétől, a Bethlen Gábor fejedelem korától kezdve leveleinken, épületeinken stb. I. Daniel Mihály Bethlen Gábornak kedves embere lévén, neki megengedte ezen czímer használatát vagy ha szabad azt mondanom, megosztotta vele az ő saját czímerét, mennyiben az ő czímere két hattyú, melyeknek nyakuk egy nyíllal van átlőve.” Erről az „adományról” azonban nincs semmiféle írásos bizonyték, ennek ellenére nem lehetetlen hogy az említett Daniel Mihályazt valószinűleg a Bethlen engedélyével kezdette használni”.  

 

 

 

 

 

család jelmondata, DEUS PROVIDEBIT, (jelentése Isten gondoskodik) a legrégibb öröklött és soha nem változtatott, s királyi szentesítést is nyert családi jelmondat Erdélyben.

    

A Daniel címer az évszázadok során több alkalommal lett elismerve és kibővítve:
  • Először VI. Károly osztrák császár és magyar király által, midőn 1737. decz. 5-én II. Daniel Istvánnak a báróságot adományozza …” (Daniel G.)
  • másodszor “… Mária Terézia által, ki II. Daniel Lőrinczet szintén bárósággal jutalmazza (Daniel G.)
  • harmadszor Ferenc József király adományozta újonnan az ősi címert, amikor 1912-ben bárói rangra emelte Daniel Gábort

 

Címeres emlékek nagy számban maradtak fenn. Legtöbbjük kőfaragvány, a család vargyasi kastélyán és az olaszteleki udvarházon, de találunk Daniel címert írásos dokumentumokon, a székelyszáldobosi református parókián örzött színes selyem halotti kártán (1788) vagy az olaszteleki református templomban levő fedeles pad háttámláján mely a Daniel család számára készült. Keöpeczi Sebestyén József 1927-ben közölt rajzai révén tudomásunk van olyan késő reneszánsz címerfaragványokról is amelyek ma már nem léteznek.

 

cimer5.jpg

 

 

 

cimer2.jpg

 

 

 

 

 

vörös andezitből faragott olaszteleki ajtókeret a legelső egészében fennmaradt címeres emlék. A szemöldökén lévő címerpajzsban jelenik meg a nagyon stilizált, hármas halmon álló, nyílvesszővel balról átlőtt nyakú hattyú, az 1649-es évszámmal és az I és D iniciálékkal. A faragvány Daniel János 1649 táján bekövetkező építkezéseiről emlékezik meg, melyek a hátsó épületet („kicsi” vagy „Bethlen kastély”) érintették, ugyanis a keret valószínűleg késöbb került az elülső udvarházra.

 

 

 

 

 

Az egyik legértékesebb címeres kőfaragvány szintén Olaszteleken található, éspedig az udvarház út felőli homlokzatán, két emeleti ablak között. Ennek elkészülte Daniel János fiának, Mihálynak (a családban e névvel a második) építő tevékenységéhez köthető.

cimer3.jpg
 
 
 
 
A címermű két oldalán növényi ornamentikával díszített, felfelé karcsúsodó oszlop látható, ezekre felül egy rozettával ékesített timpanon támaszkodik. Az oszlopok és a timpanon által meghatározott fülkébe illeszkedik az ovális olaszkoszorúba foglalt címer. A kartusszerű pajzs alját egy dombocska tölti ki, melyen a nyakán balfelőlről átnyilazott hattyú áll, lábai két oldalán a H és I betűk, melyek Haller Juditnak, Daniel Mihály feleségének nevét jelölik. A pajzs felső részén egy koronás, nyílt sisak foglal helyet, ezen leveles korona, melyen ismét a pajzsbeli kép: a balfelőlről nyílvesszővvel átütött nyakú, nagyobb méretű hattyú áll, két oldalán a nagyméretű M és D betűkkel, melyek Daniel Mihályra utalnak. A címerpajzs körül dúsan faragott takarók jelennek meg. A fülkének a timpanon alatti részét a család jelmondata és a készítés éve tölti ki:
DEUS PROVIDEBIT
ANNO 1669
 
Az igényes kivitelezésű, merészen aláfaragott címermű készítőjének nevét nem ismerjük, valószínűleg brassói kőfaragóról van szó. A kőcímert a második világháború utolsó napjaiban báró Daniel Ferenc Vargyasra vitette, később a kommunista időkben a székelykeresztúri múzeum kőtárába szállították, innen az 1980-as években került vissza eredeti helyére.

 

 

 

 

 

Az olaszteleki udvarház nyugati oromzatán látható faragott címer időrendi sorrendben az első a kevés 19. századból fennmaradt címeres emlékek közül. A téglalap alakú terrakotta lap, mely az oromfalon lévő, vakolatból kialakított kör alakú mezőbe van helyezve 1884-ben készült. A pajzs alján látható halmon áll a jobb felé forduló, baloldalról átnyilazott nyakú hattyú, a pajzson koronás nyílt sisak fekszik, a koronából pedig két kiterjesztett sasszárny emelkedik ki, a pajzs két oldalán dúsan kiképzett takarók omlanak le.

 

cimer4.jpg

Continue reading
in History 2036

 

A család eredetéről több, egymástól eltérő vélemény létezik, melyeket id. báró Daniel Gábor összegzett 1896-ban megjelent családtörténeti munkájában. Ezek közül az egyik legérdekesebb az a feltételezés, mely szerint a vargyasi Daniel és az olaszteleki Kolumbán család közös őstől ered. Ezek a vélemények a mai tudományos szemléletet nem elégítik ki, mint ahogy hitelesnek maga Daniel Gábor sem fogadja el egyiket sem, azonban határozottan kinyilvánítja azon véleményét, hogy a család mindenképpen székely eredetű: „Nemes vagy czímeres levél sem lévén irattárunkban, kétséget nem szenved, hogy nemességünk székely eredetű.” A Daniel Gábor által folytatott levéltári kutatómunka adataiból bizonyosnak látszik, hogy az 1400-as évek végén a család már Vargyason élt. Az is bizonyosnak látszik, hogy a 16. században már a székelyek főbbjei, az ún. primorok közé tartozott. A 17. század első évtizedeitől már nemcsak a székelyek közt töltenek be főtisztségeket, hanem egyre inkább az erdélyi fejedelmek közvetlen közelében is szolgálatot teljesítenek, főként katonai, diplomáciai jellegű megbízatásoknak tesznek eleget.
   
A család olaszteleki ágának megalapításában nagy szerepe volt Daniel Mihálynak, Háromszék alkapitányának. Ő kapta Bethlen Gábor fejedelemtől adományban  az olaszteleki birtokrészt, és valószínűleg ő az, aki a 17. század elején lakóházat is építtet ott, mely a ma álló épület nyugati részében lehetett. Fiai közül János (a családban e névvel az első) az, akit az olaszteleki ág megalapítójaként ismerünk. Még az apja életében átvette az olaszteleki birtokot, de utódaival együtt megtartotta a vargyasi előnevet, és használta a családi címert is.
  
18. században a Daniel család legnevesebb tagja kétségkívül II. Daniel István (1684 - 1772) volt, kinek nevéhez fűződik a család bárói rangra való emelése. A kolozsvári unitárius tanodában tanult 1701-ig, később Bethlen Miklós kancellár udvarába került, ahol református szellemben nevelték. Fiatalabb éveit II. Rákóczi Ferenc hadseregében töltötte. 1709-ben feleségül vette Pekri Polixénát, ekkor unitárius hitét elhagyván, reformátussá lett. Buzgó református vált belőle, egyházi vonatkozású írásaiban mindig kikelt az unitáriusok ellen. 1713-ban az erdővidéki református egyházmegye gondnoka, azután a székelyudvarhelyi és nagyenyedi kollégiumok felügyelő gondnoki tisztét is elvállalta. A szatmári békekötés véget vetett katonai pályájának, 1717-ben élelmezési biztosnak nevezték ki Udvarhelyszékre, a császári katonaság ellátására. Királyi hivatalosként, különféle bizottságok tagjaként folytatta tevékenységét, míg végül 1745-ben Udvarhelyszék főkirálybírájává nevezték ki, mely tisztet élete végéig viselte. Hatalmáról, befolyásáról a következő versike maradt fenn: „Isten az égben, Mária Terézia Bécsben, Daniel István a székben mindenható.” Mindezek mellett az ő nevéhez fűződik a család bárói rangra emelése is. VI. Károly császár 1737. december 5-én kelt oklevelében Daniel Istvánnak adományozza a liber báróságot és az ősi címert is kibővíti. Daniel család vargyasi bárói fiúága Daniel István (II.) unokájában, Jánosban kihalt.
 
   
A család olaszteleki ágából Daniel Lőrinc (†1780), a családban e névvel a második, 1751-ben nyert bárói méltóságot. Daniel Lőrinc iskolái elvégzése után a királyi tábla írnokaként szolgált, de később a katonai pályát választotta, ahol karrierje hamarosan felfelé ívelt. Az Olaszországban lévő vértes magyar gyalogezredben zászlótartóként szolgált, később századosi rangban a Haller magyar gyalogezredben találjuk, majd alezredesi rangra is emelkedett.  1751 február 14.-én katonai szolgálataiért bárói méltóságot kapott Mária Teréziától.
   
A Daniel Lőrinc ága Sámuel fiában 1801-ben kihalt (vele együtt az olaszteleki Daniel Mihály (II.) ága is), és ezzel elenyészett a bárói méltóság. 
 
A 19. századra vonatkozóan a család legnevesebb tagja címet id. Daniel Gábor (1824 - 1915) érdemelte ki, aki harmadszor is megszerezte a Danieleknek a bárói rangot. Hosszú élete folyamán fontos közéleti karriert futott be, emellett jelentős tevékenységet fejtett ki a család történetének és levéltárának megismertetése terén is. Tanulmányait a háznál kezdte, később a kolozsvári unitárius főtanodában folytatta egészen 1842-ig. Még ebben az évben a marosvásárhelyi református főtanodában elkezdett jogot hallgatni, és 1845-ben letette a jogtudományi vizsgát. Közben beutazta Németország és Franciaország nagy részét is. Királyi táblai írnok lett, és 1845-ben felvették Marosszék és Küküllő megye tiszteletbeli jegyzői közé. Az Erdélyi Főkormányszék (Gubernium) 1845-ben felvette, mint írnokot, majd tiszteletbeli fogalmazó gyakornokká nevezték ki. Dolgozott a bécsi erdélyi udvari kancellárián is. Az 1848-as forradalom félbeszakította addigi tevékenységét, hazatérve a család zilált anyagi helyzete nehezítette dolgát. Apja végakarata szerint kezelése alá vette a vargyasi és az ahhoz tartozó birtokokat, folytatta a felmerülő peres ügyeket. Birtokügyei rendbejövetele után, 1853-ban feleségül vette báró Rauber Máriát. 1861 és 1875 között többször is kinevezték Udvarhelyszék főkirálybírájává, 1875-ben Székelyudvarhely és Oláhfalu városok főispánjává is. 1876-ban ő lett Udvarhely megye első főispánja, mely tisztségben nyugdíjba vonulásáig, 1891-ig megmaradt. Sokat tett a székely és az egész erdélyi gazdasági és kulturális élet fejlődéséért. Vargyason létrehozta az ún. Széchényi-alapot, szegény vargyasi fiúk továbbtanulásanak segélyezésére. Alapító tagja volt a legfontosabb művelődési és gazdasági egyleteknek (Erdélyi Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum, EMKE). 1861-ig Vargyason éltek feleségével együtt, ezután Olasztelekre költöztek. 1912. február 13-án I. Ferenc József király magyar bárói rangra emelte és ősi címerét is újonnan adományozta.
Continue reading
in History 2706