Ungvari Zsolt

Ungvari Zsolt

Ungvari Zsolt has not set their biography yet

 

Mészáros Gergely szobrász, tanársegéd, 1980-ban született Pécsett.

 b2ap3_thumbnail_Untitled_20150702-093439_1.png

Szeret fémekkel dolgozni és filmre fényképezni. Egyéni képzőművészeti kiállítása 2012-ben volt megtartva a Cella Septichora-ban Pécsett.Köztéri munkái megtalálhatóak Rómában és Pécsett a Gyerekklinika udvarán valamint a Dóm Múzeum üvegajtaján. 

b2ap3_thumbnail_remete_3_540.jpg

b2ap3_thumbnail_mC3A9hek_fotok_2013_52.jpg

b2ap3_thumbnail_szent_donC3A1t_7_327.jpg

Forrás: http://www.mgergely.com/

 

Continue reading
in CastleArt 2117

b2ap3_thumbnail_NoushinNafisi-Painter-Isfahan-479.jpg

She was born in 1959 in Iran. Her first serious encounter with painting began in 1986 and continued till 1991, when she began to take painting lessons from artists, such as Yaghoub Amameh Pich and Rouin Pakbaz.
She is an active member of Association of Painters in Isfahan. Her work has been featured in several individual and group exhibitions in Iran, as well as abroad (Italy, Finland, USA, China...)

b2ap3_thumbnail_NoushinNafisi-w.jpg

Source: http://www.caroun.com/

Continue reading
in CastleArt 2108

Blazonul familiei Daniel este o lebădă cu gâtul săgetat.

b2ap3_thumbnail_cimer1.jpg

 

Stema sculptată  de pe pervazul de uşă de la castelul familiei din Tălişoara - cea mai veche stemă păstrată în întregime. 

cimer2.jpg

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stema sculptată de pe faţada clădirii

În mijlocul acesteia se află emblema familiei Daniel, lebăda cu gâtul săgetat, şi iniţialele M.D. (Daniel Mihály) şi H.I. (Haller Judit – soţia lui Daniel Mihály). În partea superioară se regăseşte deviza familiei şi anul sculptării: DEUS PROVIDEBIT (Dumnezeu va purta de grijă) / ANNO 1669.

cimer3.jpg
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stemă de teracotă din secolul XIX, pe faţada castelului din Tălişoara

 

b2ap3_thumbnail_1249924933_kiscimer.jpg

 

 

 

 

Continue reading
Tagged in: CastelulDaniel
in History 2539

A Daniel család jelképe évszázadok óta egy nyílvesszővel átlőtt nyakú hattyú 

cimer1.jpg

 

Daniel Gábor így ír róla:  „...czímerünk, egy hattyú nyakán átlőtt nyíllal, ezt feltaláljuk ezerhatszáz elejétől, a Bethlen Gábor fejedelem korától kezdve leveleinken, épületeinken stb. I. Daniel Mihály Bethlen Gábornak kedves embere lévén, neki megengedte ezen czímer használatát vagy ha szabad azt mondanom, megosztotta vele az ő saját czímerét, mennyiben az ő czímere két hattyú, melyeknek nyakuk egy nyíllal van átlőve.” Erről az „adományról” azonban nincs semmiféle írásos bizonyték, ennek ellenére nem lehetetlen hogy az említett Daniel Mihályazt valószinűleg a Bethlen engedélyével kezdette használni”.  

 

 

 

 

 

család jelmondata, DEUS PROVIDEBIT, (jelentése Isten gondoskodik) a legrégibb öröklött és soha nem változtatott, s királyi szentesítést is nyert családi jelmondat Erdélyben.

    

A Daniel címer az évszázadok során több alkalommal lett elismerve és kibővítve:
  • Először VI. Károly osztrák császár és magyar király által, midőn 1737. decz. 5-én II. Daniel Istvánnak a báróságot adományozza …” (Daniel G.)
  • másodszor “… Mária Terézia által, ki II. Daniel Lőrinczet szintén bárósággal jutalmazza (Daniel G.)
  • harmadszor Ferenc József király adományozta újonnan az ősi címert, amikor 1912-ben bárói rangra emelte Daniel Gábort

 

Címeres emlékek nagy számban maradtak fenn. Legtöbbjük kőfaragvány, a család vargyasi kastélyán és az olaszteleki udvarházon, de találunk Daniel címert írásos dokumentumokon, a székelyszáldobosi református parókián örzött színes selyem halotti kártán (1788) vagy az olaszteleki református templomban levő fedeles pad háttámláján mely a Daniel család számára készült. Keöpeczi Sebestyén József 1927-ben közölt rajzai révén tudomásunk van olyan késő reneszánsz címerfaragványokról is amelyek ma már nem léteznek.

 

cimer5.jpg

 

 

 

cimer2.jpg

 

 

 

 

 

vörös andezitből faragott olaszteleki ajtókeret a legelső egészében fennmaradt címeres emlék. A szemöldökén lévő címerpajzsban jelenik meg a nagyon stilizált, hármas halmon álló, nyílvesszővel balról átlőtt nyakú hattyú, az 1649-es évszámmal és az I és D iniciálékkal. A faragvány Daniel János 1649 táján bekövetkező építkezéseiről emlékezik meg, melyek a hátsó épületet („kicsi” vagy „Bethlen kastély”) érintették, ugyanis a keret valószínűleg késöbb került az elülső udvarházra.

 

 

 

 

 

Az egyik legértékesebb címeres kőfaragvány szintén Olaszteleken található, éspedig az udvarház út felőli homlokzatán, két emeleti ablak között. Ennek elkészülte Daniel János fiának, Mihálynak (a családban e névvel a második) építő tevékenységéhez köthető.

cimer3.jpg
 
 
 
 
A címermű két oldalán növényi ornamentikával díszített, felfelé karcsúsodó oszlop látható, ezekre felül egy rozettával ékesített timpanon támaszkodik. Az oszlopok és a timpanon által meghatározott fülkébe illeszkedik az ovális olaszkoszorúba foglalt címer. A kartusszerű pajzs alját egy dombocska tölti ki, melyen a nyakán balfelőlről átnyilazott hattyú áll, lábai két oldalán a H és I betűk, melyek Haller Juditnak, Daniel Mihály feleségének nevét jelölik. A pajzs felső részén egy koronás, nyílt sisak foglal helyet, ezen leveles korona, melyen ismét a pajzsbeli kép: a balfelőlről nyílvesszővvel átütött nyakú, nagyobb méretű hattyú áll, két oldalán a nagyméretű M és D betűkkel, melyek Daniel Mihályra utalnak. A címerpajzs körül dúsan faragott takarók jelennek meg. A fülkének a timpanon alatti részét a család jelmondata és a készítés éve tölti ki:
DEUS PROVIDEBIT
ANNO 1669
 
Az igényes kivitelezésű, merészen aláfaragott címermű készítőjének nevét nem ismerjük, valószínűleg brassói kőfaragóról van szó. A kőcímert a második világháború utolsó napjaiban báró Daniel Ferenc Vargyasra vitette, később a kommunista időkben a székelykeresztúri múzeum kőtárába szállították, innen az 1980-as években került vissza eredeti helyére.

 

 

 

 

 

Az olaszteleki udvarház nyugati oromzatán látható faragott címer időrendi sorrendben az első a kevés 19. századból fennmaradt címeres emlékek közül. A téglalap alakú terrakotta lap, mely az oromfalon lévő, vakolatból kialakított kör alakú mezőbe van helyezve 1884-ben készült. A pajzs alján látható halmon áll a jobb felé forduló, baloldalról átnyilazott nyakú hattyú, a pajzson koronás nyílt sisak fekszik, a koronából pedig két kiterjesztett sasszárny emelkedik ki, a pajzs két oldalán dúsan kiképzett takarók omlanak le.

 

cimer4.jpg

Continue reading
in History 2036

 

A család eredetéről több, egymástól eltérő vélemény létezik, melyeket id. báró Daniel Gábor összegzett 1896-ban megjelent családtörténeti munkájában. Ezek közül az egyik legérdekesebb az a feltételezés, mely szerint a vargyasi Daniel és az olaszteleki Kolumbán család közös őstől ered. Ezek a vélemények a mai tudományos szemléletet nem elégítik ki, mint ahogy hitelesnek maga Daniel Gábor sem fogadja el egyiket sem, azonban határozottan kinyilvánítja azon véleményét, hogy a család mindenképpen székely eredetű: „Nemes vagy czímeres levél sem lévén irattárunkban, kétséget nem szenved, hogy nemességünk székely eredetű.” A Daniel Gábor által folytatott levéltári kutatómunka adataiból bizonyosnak látszik, hogy az 1400-as évek végén a család már Vargyason élt. Az is bizonyosnak látszik, hogy a 16. században már a székelyek főbbjei, az ún. primorok közé tartozott. A 17. század első évtizedeitől már nemcsak a székelyek közt töltenek be főtisztségeket, hanem egyre inkább az erdélyi fejedelmek közvetlen közelében is szolgálatot teljesítenek, főként katonai, diplomáciai jellegű megbízatásoknak tesznek eleget.
   
A család olaszteleki ágának megalapításában nagy szerepe volt Daniel Mihálynak, Háromszék alkapitányának. Ő kapta Bethlen Gábor fejedelemtől adományban  az olaszteleki birtokrészt, és valószínűleg ő az, aki a 17. század elején lakóházat is építtet ott, mely a ma álló épület nyugati részében lehetett. Fiai közül János (a családban e névvel az első) az, akit az olaszteleki ág megalapítójaként ismerünk. Még az apja életében átvette az olaszteleki birtokot, de utódaival együtt megtartotta a vargyasi előnevet, és használta a családi címert is.
  
18. században a Daniel család legnevesebb tagja kétségkívül II. Daniel István (1684 - 1772) volt, kinek nevéhez fűződik a család bárói rangra való emelése. A kolozsvári unitárius tanodában tanult 1701-ig, később Bethlen Miklós kancellár udvarába került, ahol református szellemben nevelték. Fiatalabb éveit II. Rákóczi Ferenc hadseregében töltötte. 1709-ben feleségül vette Pekri Polixénát, ekkor unitárius hitét elhagyván, reformátussá lett. Buzgó református vált belőle, egyházi vonatkozású írásaiban mindig kikelt az unitáriusok ellen. 1713-ban az erdővidéki református egyházmegye gondnoka, azután a székelyudvarhelyi és nagyenyedi kollégiumok felügyelő gondnoki tisztét is elvállalta. A szatmári békekötés véget vetett katonai pályájának, 1717-ben élelmezési biztosnak nevezték ki Udvarhelyszékre, a császári katonaság ellátására. Királyi hivatalosként, különféle bizottságok tagjaként folytatta tevékenységét, míg végül 1745-ben Udvarhelyszék főkirálybírájává nevezték ki, mely tisztet élete végéig viselte. Hatalmáról, befolyásáról a következő versike maradt fenn: „Isten az égben, Mária Terézia Bécsben, Daniel István a székben mindenható.” Mindezek mellett az ő nevéhez fűződik a család bárói rangra emelése is. VI. Károly császár 1737. december 5-én kelt oklevelében Daniel Istvánnak adományozza a liber báróságot és az ősi címert is kibővíti. Daniel család vargyasi bárói fiúága Daniel István (II.) unokájában, Jánosban kihalt.
 
   
A család olaszteleki ágából Daniel Lőrinc (†1780), a családban e névvel a második, 1751-ben nyert bárói méltóságot. Daniel Lőrinc iskolái elvégzése után a királyi tábla írnokaként szolgált, de később a katonai pályát választotta, ahol karrierje hamarosan felfelé ívelt. Az Olaszországban lévő vértes magyar gyalogezredben zászlótartóként szolgált, később századosi rangban a Haller magyar gyalogezredben találjuk, majd alezredesi rangra is emelkedett.  1751 február 14.-én katonai szolgálataiért bárói méltóságot kapott Mária Teréziától.
   
A Daniel Lőrinc ága Sámuel fiában 1801-ben kihalt (vele együtt az olaszteleki Daniel Mihály (II.) ága is), és ezzel elenyészett a bárói méltóság. 
 
A 19. századra vonatkozóan a család legnevesebb tagja címet id. Daniel Gábor (1824 - 1915) érdemelte ki, aki harmadszor is megszerezte a Danieleknek a bárói rangot. Hosszú élete folyamán fontos közéleti karriert futott be, emellett jelentős tevékenységet fejtett ki a család történetének és levéltárának megismertetése terén is. Tanulmányait a háznál kezdte, később a kolozsvári unitárius főtanodában folytatta egészen 1842-ig. Még ebben az évben a marosvásárhelyi református főtanodában elkezdett jogot hallgatni, és 1845-ben letette a jogtudományi vizsgát. Közben beutazta Németország és Franciaország nagy részét is. Királyi táblai írnok lett, és 1845-ben felvették Marosszék és Küküllő megye tiszteletbeli jegyzői közé. Az Erdélyi Főkormányszék (Gubernium) 1845-ben felvette, mint írnokot, majd tiszteletbeli fogalmazó gyakornokká nevezték ki. Dolgozott a bécsi erdélyi udvari kancellárián is. Az 1848-as forradalom félbeszakította addigi tevékenységét, hazatérve a család zilált anyagi helyzete nehezítette dolgát. Apja végakarata szerint kezelése alá vette a vargyasi és az ahhoz tartozó birtokokat, folytatta a felmerülő peres ügyeket. Birtokügyei rendbejövetele után, 1853-ban feleségül vette báró Rauber Máriát. 1861 és 1875 között többször is kinevezték Udvarhelyszék főkirálybírájává, 1875-ben Székelyudvarhely és Oláhfalu városok főispánjává is. 1876-ban ő lett Udvarhely megye első főispánja, mely tisztségben nyugdíjba vonulásáig, 1891-ig megmaradt. Sokat tett a székely és az egész erdélyi gazdasági és kulturális élet fejlődéséért. Vargyason létrehozta az ún. Széchényi-alapot, szegény vargyasi fiúk továbbtanulásanak segélyezésére. Alapító tagja volt a legfontosabb művelődési és gazdasági egyleteknek (Erdélyi Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum, EMKE). 1861-ig Vargyason éltek feleségével együtt, ezután Olasztelekre költöztek. 1912. február 13-án I. Ferenc József király magyar bárói rangra emelte és ősi címerét is újonnan adományozta.
Continue reading
in History 2706

Az olaszteleki Daniel kastély

 

A Daniel kastély építése valószínüleg a 17. század elején kezdődött, azután hogy 1621-ben Daniel Mihály, Háromszék alkapitánya, Bethlen Gábor fejedelemtől új adományt kapott olaszteleki birtokaira. Az évszázadok során az épület több átalakításon, bővítésen ment keresztül, vegső formáját a 20. század elején nyerte el.  

 Erdővidék más nemesi épületeihez hasonlóan a kastély a késő reneszánsz szellemében épült, a 19. század folyamán kalsszicista szárnnyal bővült. Az épületen több értékes késő reneszánsz kőfaragvány lelhető fel.  

A kastély északnyugati végében található pince és a felette levõ helyiségek kiképzése a legrégiesebb, így ezt azonosíthatjuk a Daniel Mihály által legelsõként megépített „szállással.”

 A következő nagyobb építkezés II. Daniel Mihály (Daniel Mihály unokája) nevéhez fűződik, aki megépítette akastélyhoz északkeleti irányban 45°-ban kapcsolódó rövidebb épületszárnyat. A rövidebb szárny minden bizonnyal emeletével együtt elkészült, hiszen tudjuk, hogy alsó szintjén eredetileg kapubejáró volt. 

Az 1669-es építési munkálatokról emlékezik meg az épület homlokzatán elhelyezett faragott kõcímer.

Az olaszkoszorúba foglalt címerkép két növénydíszes oszlop és egy rozettával ékesített timpanon által meghatározott térbe illeszkedik. A pajzs alját egy dombocska tölti ki, melyen a család jelképe, a nyakán balfelõlrõl átnyilazott hattyú áll.  Tőle kétoldalra a H és I betûk Haller Judit (Daniel Mihály felesége) nevét jelölik. A pajzson koronás, díszes takarójú sisak látható, rajta átlõtt nyakú hattyúval, melynek két oldalán Daniel Mihály iniciáléjai olvashatók. A fülkének a timpanon alatti részét a család jelmondata és a készítés éve tölti ki: DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik) / ANNO 1669.

A faragvány készítõjének nevét nem ismerjük (talán brassói kõfaragó), az 1980-as években került vissza eredeti helyére, egy ideig a székelykeresztúri múzeum kõtárában õrizték.

Az 1669-es építés emlékét õrzi az egyik vörös andezitbõl készült ajtó kerete is. Szemöldökkövének fogrovatos párkánya alatti pajzsán a házaspár MD és HI monogramjai az 1669-es évszámot fogják közre.  

Daniel Mihály1680-ban újra építkezni kezdett, a hoszszabb szárnyra is emeletet építtetett. Az építkezéshez a fát az olaszteleki református egyházközség erdeibõl hozatta, ennek fejében megígérte, hogy a templom körül felépítteti a kõkerítést. Ennek a kötelezettségének azonban utódai csak jóval késõbb tettek úgy-ahogy eleget – tanúsítják az olaszteleki egyházközség elmarasztaló vizitációs jelentései.

Az 1680-as építkezést volt hivatva megörökíteni az épület hosszabb szárnyán látható nagyméretû stukkódísz. A stukkó, a Haller Judit és Daniel Mihály által elkezdett újabb építkezés befejezésének idõpontjaként 1680. szeptember 20-át jelöli meg.

Az út felõli homlokzaton befalazva megfigyelhetõ még néhány késõ reneszánsz, kõbõl faragott ablakszemöldök, valószínûleg ma már másodlagos elhelyezésûek. Ezek közül egyiken az MD iniciálékat, a profilozás fölött pedig az 1680-as évszámot jelenítették meg. Egy másik szemöldökkõ középtengelyében lévõ pajzson pedig az átlõtt nyakú hattyú és a kissé csonkított MD monogram látható.

Az épület egészen a 19. század közepéig megõrizte formáját, báró Rauber Nándor tulajdonába kerülve, õ átszervezte az épület emeletén lévõ termek beosztását, és más kisebb átalakításokat is végeztetett.

Az utolsó nagyobb mérvû javítás Daniel Gábor nevéhez fûzõdik, kinek felesége, Rauber Mária révén került újra az épület a Danielek tulajdonába. 1884-ben Daniel Gáborcsatoltatta az épület központi részéhez az északkeletre nézõ klasszicizáló szárnyat a félköríves ablakokkal, oromfalán terakotta lapon megjelenített átlõtt nyakú hattyúval.

 

Ugyancsak õ falaztatta be a kapubejárót is. Ekkor kerülhetett ide a hátsó “kicsi kastélyból” az 1649-es évszámot és ID monogramot viselõ ajtókeret, valamint ennek két oldalára az 1884-es építkezésrõl megemlékezõ két feliratos márványtábla: V. D. G. / UDVARHELYMEGYE / FÕISPÁNJA és R. M. / UJITATTÁK / AZ 1884-IK ÉVBEN. Valószínûleg ekkor kapta az épület az udvarra nézõ nagyméretû félköríves ablakait is. 

Az épület utca felõli homlokzatához az 1890-es évek elején épült hozzá a szellõs veranda, melyet Draskóczy Jenõ mérnök tervezett.

Az államosítás után a kastély végigjárta az ilyen épületeknél szokásos utat, eredeti bútorzata elveszett, irodahelyiségek kaptak benne helyet, magtárként, vegyszerraktárként is szolgált, állapota folyamatosan romlott. Arról, hogy mi pusztult el, csupán feltételezéseink lehetnek.

 

 b2ap3_thumbnail_stukko.jpg

b2ap3_thumbnail_pince.jpg

b2ap3_thumbnail_kep.jpg

b2ap3_thumbnail_dm.jpg

b2ap3_thumbnail_cimer3.jpg

b2ap3_thumbnail_ablak.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924934_terasz.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924933_kiscimer.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924932_kapubehajto.jpg

b2ap3_thumbnail_1249924930_ajtokeret.jpg

Continue reading
in History 2161

Az M1 élő adásban mutatja be a Daniel kastélyt.

Röviden beszélnek a kastély felújitásáról, valamint a 350 év kastélytörténelem cimü kiállitásról. 

Rácz Lilla megosztja a kastély felújitása és müködtetése során szerzett tapasztalatait és mesél arról, hogy a helyi közösséget miként szeretnék bevonni a kastély mindennapjaiba.

 

Megjelenés: M1, 2015.05.

Elérhető a következő linken: http://www.mediaklikk.hu/video/ma-delutan-2015-05-20-i-adas   

A Daniel Kastélyról szóló riport 1:08:30 – 1:15:40 tart.

 

 

Continue reading
in Live 1917

A jó ízlés érvényesüljön, ne a giccs (Műemlékvédelemről Olaszteleken)


 

Az olaszteleki Daniel-kastélyban tartott kastélytörténeti kiállítást, illetve vetítéssel egybekötött előadást az épített örökséget kiemelt témaként kezelő eseményként hirdették, ám annál többé, igazi műemlékvédelmi ötletbörzévé alakult. A felszólalók – köztük városi főépítész, dizájner és polgármester – szerint egyrészt az esetenként több száz esztendős épületek tulajdonosait kell ráébreszteni, milyen érték birtokában vannak, másrészt tenni kell azért, hogy az önkormányzatok törvényes keretet és pénzt biztosíthassanak a műemlékek megőrzésére.
 
Az 1680, avagy 3 évszázadnyi illusztrált kastélytörténelem című kiállítást annak összeállítója, Fehér János művészettörténész nyitotta meg. Mint mondotta, a modern technika segítségével tablókra nyomtatott kiállítási anyag többéves kutatómunka eredményét mutatja be dióhéjban, de a szemlélődők így is fogalmat alkothatnak arról, kik is voltak a vargyasi Danielek, akik a XVII. század derekán nekifogtak Olasz­teleken építkezni, majd évszázadokon át nemcsak Erdővidék, de a tágabb értelemben vett környék meghatározó alakjaivá váltak.
Az illusztrációkat készítő székelyudvarhelyi Gyöngyössy János magát annak a „köztes valakinek” mondotta, aki Fehér János aránylag száraz adatait hat hét munkája révén élvezhetővé tette. Az est háziasszonya, Rácz Lilla köszönetet mondott Gyöngyössynek a jól sikerült rajzokért, a résztvevőket pedig biztosította, az elkövetkezőkben újabb kiállítások helyszíne lesz Olasztelek. Ezekkel, illetve az 1680.ro címen indított blogjukkal a kastélyszállót és Erdővidéket kívánják népszerűsíteni.
Fehér János Erdővidék épített öröksége című előadása kezdetén hangsúlyozta: nem műemlékvédő, ám művészettörténészként, kutatóként olyan munkát végez, amely által megismeri a vizsgált épületek sorsát, üzenetét. Napjainkban jó és rossz hírrel is találkozhatnak az épített örökségünk iránt érdeklődők: az elpusztult árkádos ház veszteséget jelent a nagybaconi faluképnek, ám nyereségként könyvelhető el az eseménynek otthont biztosító Daniel-kastély felújítása, s az, hogy hamarosan a miklósvári Kálnoky-kastély is régi pompájában tündökölhet. A sok pontatlanságot is tartalmazó műemlékvédelmi listán ötvenegy különböző besorolású erdővidéki épület szerepel, szembeötlő, hogy az amúgy védettséget élvező vargyasi Daniel-kastély nincs rajta, ezzel szemben a sosem létezett régi román templom igen, de nem jegyeznek – mert nincsenek annak nyilvánítva! – jelentős építészeti értékekkel és történelmi múlttal rendelkező magyar egyházi ingatlanokat sem. Fehér János szerint a műemlékvédelmi lista legnagyobb hiányossága, hogy az épületeket nem védi meg az enyészettől. Ezt tükrözi az árkádos ház sorsa, de a vargyasi Imecs-udvarházé is, amelynek egyik részét, a csűrt következmények nélkül bonthatta le a tulajdonos. A felújítások sem minden esetben szerencsések – mondotta. Nagyajtán a Donáth-kúriát olyan cserepekkel és ablakokkal látták el, amelyek nem illenek hozzá, Erdőfülében az 1713-ban fából készült, faragott feliratos szemöldökkel rendelkező Boda-kúriát pedig betonkoszorúval vették körül.
A hallgatóságból elsőként Var­gyas polgármestere, Ilkei Ferenc szó­lalt fel, s fejezte ki sajnálatát, hogy a törvény az önkormányzatoknak csak jelképes segítségnyújtásra – az ingatlanadó elengedésére – ad lehetőséget: esetenként jelentősebb támogatásra is készek lennének, hogy megmaradjanak jellegzetes épületeik.
Fehér János szerint kevés, hogy a műemlékvédelmi védettség csak egy-egy épületre szól, az önkormányzatok hatáskörét kellene megerősíteni, hogy a falukép megőrzése érdekében megakadályozhassák az oda nem illő házak építését, illetve a régiek „modern” felújítását, rikító színekre mázolását. Rácz Lilla egyetértett Fehér Já­nossal: habár a régiót úgy reklámozzák, mint érintetlen vidék, mégis meglehetősen gyakran kell magyarázkodniuk vendégeiknek az igénytelenül felújított, netán új építésű, de tájidegen házak miatt.
Sepsiszentgyörgy főépítésze, Bir­talan Csilla úgy vélte, a törvényi védettség kevés, hiszen a rendelkező jogszabályok tele vannak kiskapukkal, s ezt ki is használják ügyvédeik segítségével az ingatlanok védettségét korlátozásként értelmező tulajdonosok. A helyi közösségek erejét kellene növelni, hogy ne érvényesülhessen a rossz ízlés, illetve az ügyvédek játszmája, és akár a szomszédoknak is beleszólási jogot kellene adni, hiszen őket is érinti, mi készül közvetlen közelükben. Damokos Csaba az önkormányzatoknak pályázati alap létrehozását javasolta. Érvelése szerint komolyabb támogatás ellenében valószínűleg a tulajdonosok is beleegyeznének, hogy ne feltétlenül az ő ízlésviláguk érvényesüljön a felújítások során.
Végszóként elhangzott: a cél, hogy a tulajdonosok, a helyi önkormányzatok és a műemlékvédelmi hivatal ne ellenségként, hanem partnerként tekintsen egymásra.
 
Megjelent: Háromszék, 2015.05.22
Continue reading
in Live 1906

Egy év leforgása alatt közel 55 000 eurót fognak kulturális és műemlékvédelmi célokra fordítani az olaszteleki Daniel kastélyban. A Daniel Kastély Egyesület Living Castle elnevezésű programsorozata elnyerte az Izland, Lichtenstein és Norvégia által létrehozott alap támogatását, ami által egy éven keresztül pezsgő kulturális élet költözik a kastély több száz éves falai közé.A programsorozat jövő év márciusáig tart, művészeti alkotótáborokat, kiállításokat és műemlékvédelmi konferenciákat foglal magába. A szervezett események mellett a projekt fontos részét képezi a kastély 17. századi falfestményeinek kutatása és dokumentálása. A nemrégiben felújított falfestmények 1680-ban készültek secco technikával, és a Daniel család politikai és szociális emelkedésének főbb mozzanatait ábrázolják. A művészettörténészek szerint Erdélyszerte egyedi értékű falfestményanyaggal állunk szemben, mivel ebből a korból hasonló, világi tematikájú ábrázolások nemigen maradtak ránk. A Living Castle nevet viselő programunk keretében a falfestmények jelentésének részletes megfejtését és dokumentálását tűztük ki célul, mivel egyeőre csak egyetlen falfestményrészlet jelentését ismerjük, amely az erdélyi fejedelemség adójának beszolgáltatását ábrázolja a török portának, amely alkalommal maga I. Daniel Mihály volt a főkövet. Ezenkívül a kastélyban fellelhető másik kilenc jelenet, köztük egy lakodalmi ábrázolás, illetve egy vélhetően Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet is ábrázoló jelenet, de ezek pontos jelentése egyelőre még ismeretlen. A terv keretén belül létrehoztuk az 1680.ro márkanevet is, amely a projekt vizuális identitását képezi majd, a különböző promóciós felületeken (weben, a főútvonalak mentén elhelyezett óriáshirdetőkön, illetve a nyomtatott szóróanyagokon). Az 1680 felirat az egyik fő építkezési időszak, ezen belül a falfestmények elkészülésének idejét jelzi a kastély falain, és egyedisége, a kastélyhoz való szerves kötődése, illetve vizuális ereje miatt választottuk a projekt vizuális identitásának hordozójaként, ugyanakkor frappáns, szemléletes módon fejezi ki a projekt központi gondolatát, azt hogy közel 350 év elteltével élettel telítődnek az ódon falak. 

A projekt keretében elsőként egy kiállítás megnyitó lesz 1680, avagy 350 évnyi illusztrált kastélytörténelem címmel. A kiállítás anyagát Fehér János művészettörténész állította össze, Gyöngyössy János illusztrálta. Az olaszteleki Daniel kastély a nemzeti műemléklistán A-kategóriával jegyzett műemlék. A 17. század közepe táján építtette a vargyasi Daniel család késő reneszánsz stílusban. A nemrég felújított kastély értékes művészettörténeti emlékeket őriz, mint például a Daniel család 1669-ben faragott kőcímere, amelyet a szakma Erdély-szerte a legszínvonalasabbak közt emleget, vagy az 1680-ban készült családi gesta jellegű falfestmények. A kastélyt 2009 és 2014 között teljes körűen felújították, jelenleg kastélyszállóként működik (www.danielcastle.ro). A Daniel Kastély Egyesület 2009-ben alakult, célja az olaszteleki Daniel Kastély megóvása, kulturális és turisztikai körforgásba való bekapcsolása.

 

Megjelent: Erdővidéki Hírlap, 2015.05.21

Continue reading
in Live 1956