Olaszteleki sikertörténet múltról a jövőnek

Szerzõ: Hírmondó   |  A cikk megjelenésének dátuma: 21/03/2016

Az elmúlt évben a Living Castle (Élő Kastély) program égisze alatt számos eseménynek adott otthont az olaszteleki Daniel-kastély, vagyis a most már lassan másfél éve kastélyszállóként működő épület. Helyt kapott benne ez idő alatt történelmi kiállítás, képzőművészeti alkotótábor, kovácstalálkozó, aztán diákok kazettás mennyezetet festettek, mások elméleti falfestmény-rekonstrukcióval foglalkoztak, miközben a szállóba érkező vendégeket és látogatókat is fogadniuk kellett a házigazdáknak, Rácz Attilának és Lillának. Az éves program a hétvégén egy nagyszabású, kétnapos rendezvénnyel zárult, melyben kiállítások, előadások, kerekasztal-beszélgetés is helyet kapott.

 A szervezők úgy állították össze a programot, hogy pénteken az olaszteleki kastély elmúlt 350 éve került fókuszba (csaknem ennyi idősek a felújítás során feltárt, majd restaurált falfestmények), szombaton pedig az erdélyi kastélyok, de más műemlékeink szemszögéből is, az ezután következő 350 év lehetőségeit taglalták a szakemberek. Vagyis azt, hogyan lehet megőrizni ezeket az épületeket az útókornak, azok milyen szerepet tölthetnek be közösségeink életében.

Pénteken este nyitották meg azt a képkiállítást, mely a fentebb említett éves programot szemléltette, szombaton a kastélyszálló emeleti folyosóján pedig az anyaországi restaurátorok elmúlt húszéves tevékenységét illusztráló pannókban gyönyörködhettek a látogatók. Utóbbit Czimbalmos Attila restaurátor, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója mutatta be, aki egyébként az olaszteleki kastély falfestményeinek 2013 őszétől 2014 nyaráig tartó restaurálását is vezette.

Az olaszteleki kastélyban feltárt falfestménytöredékeket, melyek – mint többször elhangzott – egyediek Erdélyben, minden látogató vagy vendég megcsodálhatja ma az épületben, de Fehér János művészettörténésznek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak köszönhetően azokról „teljesebb” képet kaphatunk. Az együtt dolgozó szakemberek ugyanis, miután már tavaly bemutatták egy kiállításon a kastély történetét, illusztrálva, hogy miként is változott az épület az évszázadok alatt, most a falfestmény-töredékekről is grafikai rekonstrukciókat készítettek, értelmezésük szerint kiegészítve azokat. 

Így nézhetett ki a kastély egykori nagyterme a grafikai rekonstrukció szerint

„Szkeptikusan álltam neki a dolognak” – fogalmazott a grafikus, ám maga mögött tudván a művészettörténész szakmai segítségét, mégis elkészítette a rekonstrukciókat. Úgy vélték, az elkészült rajzokkal segítenek a nagyközönségnek is jobban megérteni, értelmezni a falfestményeket, nyitva hagyva ugyanakkor a lehetőséget a továbblépésre is, amennyiben a festményekről – arról, hogy pontosan mit ábrázolnak azok – esetlegesen újabb források kerülnének elő.

A grafikai rekonstrukciók helyet kaptak Fehér János legújabb kötetében, melyet szintén most mutattak be. Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című, a Daniel Kastély Egyesület gondozásában megjelent könyvet dr. P. Kovács Klára művészettörténész ismertette.

Fehér János művészettörténész (balról) és Gyöngyössy János történeti grafikus. A falfestmény-töredékekről elképzeléseik alapján kiegészített rajzokat készítettek

– Egy sikertörténetnek lehetünk tanúi Olaszteleken, ahol a csodálatos reneszánsz kastélyt a példaértékű felújítás előtt alapos történeti kutatásnak is alávetették. Alig ért véget azonban a kutatás, és már annak az eredményeiről beszámoló könyvet is a kezünkben tarthatjuk, ez szintén ritkaságnak számít – fogalmazott P. Kovács Klára. –  Igényes kötetről van szó, több mint kétszáz illusztrációval, melyekről nem csak mint szemléltető eszközökről, hanem mint dokumentációs anyagról is beszélhetünk. Továbbá térképek, kataszteri felmérések, periodizációs alaprajzok, régi képeslapok is helyet kaptak a kötetben. Külön érdekességei a könyvnek a falfestményekről készült rekonstrukciós rajzok, azok közül is a kastély egykori nagytermének grafikai rekonstrukciója.

A Kájoni Consort régizene-együttes koncertje színesítette a hétvégi rendezvényt

Szombaton több más meghívott mellett dr. Flender Gyöngyi, Magyarország csíkszerdai főkonzulátusának konzulja is köszöntötte a rendezvényt, átadva dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét is.

Dr. Flender Gyöngyi konzul: másfél ezer kastélyt és várat államosítottak Erdélyben

– Régebben fontos élettér volt a kastély egy település életében, ennek ma is így kellene lennie. De sajnos Erdélyben nagyon sok kastély, vár áll ma romos állapotban. A második világháború után Erdélyben másfél ezer kastélyt és várat államosítottak, velük együtt elkoboztak több mint 50 ezer hektár szántót és több százezer hektár erdőt is. A legszomorúbb az, hogy ezek majdnem mind magyarok birtokai voltak, Kolozs megyében például az elkobzott vagyon 87%-a magyar nemzeti vagyon volt – mondta a konzul, kitérve arra is, hogy a kastélyokat hajdanán birtok vette körül, melyek fedezték fenntartásukat. – Ma azonban a birtokok nincsenek meg, ezért más lehetőségeken kell gondolkodni. Jó irány lehet például a turizmus.

Farkas András, a kolozsvári PONT csoport alapító tagja előadásában a helyi közösségeknek a kastélyok fenntartásában, megmentésében körvonalozódó szerepét taglalta, együttműködést sürgetve azok között, akik hajlandóak tenni valamit az épületekért, a Bukarestből érkezett Raluca Bărbulescu építész pedig az ARCHÉ Egyesület Elfeledett műemlékek című programját mutatta be, ennek keretében a hajdani romániai arisztokrácia által birtokolt épületek sikeres felújításainak történeteit is. 

Több más előadás is helyet kapott a kétnapos programban, melyek összegzéseként elmondhatjuk, hogy az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosai ezúttal is bizonyították, hogy mindazon túl, hogy most már egy turisztikai létesítményt működtetnek, nyitottak a közösség, a közönség felé, és szívügyüknek tekintik az értékeinkről való gondoskodást, a közös felelősségvállalást, nemcsak a múlt, de a jövő iránt is. 

– Tiszteljük értékeinket, illetve próbáljuk minél szélesebb körben megismertetni azokat, és nemcsak a szakmabeliekre gondolunk, hanem az egyszerű látogatókra, érdeklődőkre is. Úgy véljük, egy kastély hasznosításában több pillérre kell építkezni, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Mi kapcsolódni szeretnénk rendezvényeinkkel a jövőhöz, a tömegekhez is, a gyermekek, a jövő nemzedék figyelmét is ráirányítva értékeinkre, azok megbecsülésére – hangoztatta Rácz Lilla tulajdonos.

Rácz Lilla, az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosa: célunk értékeink megismertetése

A rendezvény egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyen több háromszéki kastély vagy kúria jövőjéről értekeztek a résztvevők. Az elhangzottakról egy külön cikkben számolunk majd be.

Böjte Ferenc

2015. augusztus 11-én, kedden, 18 órától az Erdélyi Művészeti Központban (Olt u. 2 szám) az alkotótáborban készített művekről, a perzsa és a magyar művészek szellemi találkozásáról tart szakmai beszámolót Péter Alpár képzőművész.

Házigazda: Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. A beszélgetést követően a perzsa kortárs videóművészet néhány kiemelkedő alkotása kerül bemutatásra.

A NAPtelep alkotótáborban részt vevő művészek: Atefeh Khas (IR), Bartha Tünde (RO), Daczó Enikő(RO), Damokos Csaba (RO), Karim Alahkhani (IR), Mahmood Maktabi (IR), Mészáros Gergely (HU),Moji Ramzi (IR) , Nooshin Nafisi (IR), Péter Alpár (RO), Széll Attila (RO), Szabó Réka (RO), Tomcsik Judit (HU), Toró Attila (RO)

Kapcsolódó oldalak:
ÉLŐ–TÉR / LIVING SPACES kiállítás az Erdélyi Művészeti Központban:http://www.sepsiszentgyorgy.info/rendezvenyek/2064-2015-07-16-10-29-20
Élő Kastély / Living Castle: http://1680.ro/lang/hu
Daniel Kastély: http://www.danielcastle.ro/

Forrás: http://www.sepsiszentgyorgy.info/rendezvenyek/2072-2015-08-07-10-15-34 

Fotó: Toró Attila

Közel-keleti természetművészek mutatkoznak be Sepsiszentgyörgyön: az Erdélyi Művészeti Központ (Eműk) kiállítótereiben Európában először látható a 28 iráni képzőművész Élő terek – Living Spaces című kiállítása. A tárlat keddi megnyitóján a kiállítók közül öt iráni művész vett részt, élőművészeti akciókat mutattak be, installációkat készítettek.

A tárlatot az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület Nap műhelye szervezte partnerségben az olaszteleki Daniel-kastély Egyesülettel, kurátora pedig Mahmoud Maktabi képzőművész, író. Várallyai Réka művészettörténész, a szervező egyesület alelnöke portálunknak elmondta, nagyon értékes anyagot mutattak be, az iráni művészek munkáira a különleges témaválasztás, az erős képiség jellemző. Már az iráni táj megragadó, a tiszta víz, a szél meghatározó jelenléte érhető tetten, a dokumentumfotókon bemutatott tájművészeti alkotásokban pedig a természetművészet lényege valósul meg: hagyják működni az elemeket, úgy hozzák létre az alkotásokat, hogy minél kevésbé avatkoznak be a természetbe.

„Az iráni kortárs művészet a több ezer éves perzsa kultúra gyökereiből táplálkozik, a paradicsomkert elnevezés is onnan származik. A mai művészek a paradicsomi állapot kiterjesztésére törekednek, a művek erős, vizuális gyönyörködtető jellege mellett a környezetvédelmi figyelemfelkeltés is tetten érhető” – fogalmazta meg a művészettörténész. Várallyai Réka a kiállítás előzményeiről elmondta, 2012-ben Sepsiszentgyörgyön szerveztek természetművészeti tábort, dél-koreai művészek kezdeményezésére terjesztették ki a mozgalmat, és létrehozták a közös internetes felületet.

Amerikától Ázsiáig mintegy 60 művész képviseltette magát, de már akkor feltűnt az iráni csoport sajátos stílusa, ezért is hívták meg őket újra Sepsiszentgyörgyre. A jelenlegi tárlat folytatásaként az iráni művészek a következő tíz napban részt vesznek az olaszteleki Daniel-kastélyban megszervezett műhelymunkán, a Living Castle – Élő kastély kulturális programsorozat részeként erdélyi és magyarországi művészekkel dolgoznak együtt, azt ott készült alkotásokat július 30-án a kastély parkjában mutatják be, de később a sepsiszentgyörgyiek is megtekinthetik.

Forrás: http://www.szekelyhon.ro/aktualis/haromszek/irani-muveszek-elo-terei

Fotó: Albert Levente

Az Élő tér – Élő kastély nevet viselő, júliusban Olaszteleken lezajlott természetművészeti alkotótáborról tartott vetített képes élménybeszámolót Péter Alpár képzőművész augusztus 11-én, Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban. Ennek során nemcsak a táborban született műveket mutatta be, hanem magukat az alkotókat is, ugyanakkor betekinthettünk az iráni természetművészet berkeibe, de nem csak oda.

Immár negyedik alkalommal sikerült megyénkben ilyen jellegű alkotótábort tető alá hozni, tudtuk meg az előadótól, aki az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület elnökeként szervezője is volt a tíz napon át zajló rendezvénynek. Az előző háromnak Bikfalva adott otthont, az idén azonban, kihasználva a Daniel Kastély Egyesület előnyös ajánlatát, helyszínt váltottak, és Olaszteleken vertek tanyát. Velük tartottak a meghívásukra Háromszékre érkező, és munkáikból a megyeszékhelyen ugyancsak ízelítőt nyújtó iráni képzőművészek is, hogy erdélyi és magyarországi társaikkal együtt alkothassanak. 

Kérdésekre válaszolva a szervező hangsúlyozta, az irániak nem arabok, hanem perzsák, akik áttértek ugyan az iszlám vallásra, de büszkék több ezer éves kultúrájukra, mely nemcsak a magatartásukat, valamint gondolkodásmódjukat határozza meg, hanem szellemileg is ebből táplálkoznak. A gyerekeknek, ha csak szüleik történetesen nem valamilyen más felekezet tagjai, kötelező módon fel kell venniük ugyan az iszlámot, és életük végéig meg kell abban maradniuk, azonban ez nem jelenti azt, hogy hisznek is benne, hiszen sokan közülük csupán a személyi biztonságuk érdekében nem mondanak le róla.

A vallásból fakadó szokásokat és kötelező magatartást különben sem élik meg akkora drámaként, mint ahogy mi, kívülállók azt gondoljuk. Például a nők, bár nem örülnek a kötelező kendőviselésnek, tudomásul veszik, hogy most ezt el kell fogadni, és nem lázadoznak ellene. Szellemi sötétség pedig a vallási vakbuzgóság által kiváltott viszonylagos politikai elszigeteltség ellenére sincsen, viszont a művészeket saját országukból a meghívólevél ellenére sem akarták kiengedni, Románia pedig nem akarta beengedni, így csak hosszas harc árán lehetett elérni, hogy itt bemutatkozhassanak.

Péter Alpár végezetül elégedetten állapította meg, hogy a kezdeti nehézségek ellenére az olaszteleki tábor elérte célját, hiszen sikerült kapcsolatot teremteni és párbeszédet létrehozni művész és művész, az általuk képviselt kultúrák, valamint alkotó és természet között. Köszönet érte Karim Alahkhani, Mojtaba Ramzi, Atefeh Khas, Mahmoud Maktabi, Nooshin Nafisi iráni, Mészáros Gergely, Tomcsik Judit magyarországi, valamint Szabó Réka, Toró Attila, Bartha Tünde, Péter Alpár, Szél Attila, Daczó Enikő és Damokos Csaba erdélyi képzőművészeknek. 

A perzsa–magyar kiállítás augusztus 16-ig tekinthető meg az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítótermeiben.

Bedő Zoltán

forrás: http://www.hirmondo.ro/web/index.php/ajanlo/69335-Kultrk-prbeszde.html

fotó: Tarczali Éva

A kortárs képzőművészet európai áramlatai és szellemisége nem idegen városunktól, Sepsiszentgyörgy a régió egyik fontos központja már évtizedek óta. A kortárs művészet olyan közös nyelv, amelynek izgalmas területei vannak az európai kultúrkörön túl is, sajátos megnyilvánulási formákat hozva létre.

Ide sorolhatók a perzsa kortárs művészet tájban megnyilvánuló enviromentális, performatív áramlatai is. Míg az európai kortárs művészet az avantgárd formabontó törekvéseire hivatkozva elsősorban a jelenben gondolkodik, a perzsát átszövi kulturális múltja, identitása, a költészet által beleivódott érzékenysége a természet és az élet rezdüléseire. Ezáltal úgy teremt elemi erővel bíró új művészetet, hogy abban természetes kötődéssel jelen van múltja, a több ezer éves perzsa kultúra. Az európai befogadó egyszerre találhatja szemben magát egy magas szintű, pro­fesszionális kortárs művészettel, és ez ősi, számunkra egzotikus kultúra időtlen szépségével és bölcsességével.

Az Erdélyi Művészeti Központban július 21-én, kedden, 17 órai kezdettel mutatják be az iráni perzsa tájművészetet az Élő tér – Living Space című kiállításon, 28 művész alkotását. A kiállító perzsa művészek megnyilvánulási területe elsősorban a végtelenül gazdag iráni természet, ahol a kortárs vizuális kultúra globálisan elfogadott nyelvezetét használják – performansz, installáció és más intermediális műfajok –, de egy sajátos és mással össze nem téveszthető szellemiségben és formai megjelenésben. A kiállított anyag elsődlegesen dokumentumfotókból áll, többnyire efemer, helyspecifikus installációkról, performatív művekről, de a Székelyföldre érkező hat művész egyike, Mahmoud Maktabi helyben is készít installációkat, és élőművészeti akciókkal gazdagítja a megnyitót. Ő a kiállítás kurátora is, aki a megnyitót megelőző nap, július 20-án, hétfőn 18 órától előadást tart a perzsa kortárs művészetről.

A kiállítás helyi szervezője az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület NAP műhelye és az Olaszteleki Daniel Kastély Egyesület. Partnereik: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, a Székely Nemzeti Múzeum, az Erdélyi Művészeti Központ és a Teheráni Kortárs Művészeti Múzeum. 

A kiállításmegnyitót követően a Norvég Alap támogatásával megvalósuló Living Castle kulturális programsorozat részeként tíznapos NAP workshop veszi kezdetét Olaszteleken a Daniel-kastélyban, ahol a perzsa vendégművészek együtt alkotnak erdélyi és magyarországi művészekkel. Ennek során két különböző kultúra képviselői találkoznak egy gazdag természeti és vidéki környezetben, más és más megközelítéssel, de hasonló érzékenységgel reagálva az őket körülvevő élő térre. A közös alkotás elsődleges célja a vizuális kommunikáció, a diskurzus, ami létrejöhet művész és művész, kultúra és kultúra között. A workshop termékeit július 30-án 17 órakor az olaszteleki Daniel-kastélyban tekinthetik meg az érdeklődők.

A 2015-ös év a hagyományok éve Sepsiszentgyörgyön, ehhez a programsorozathoz járul hozzá egy különleges kortárs művészeti eseménnyel a kiállítás.

Péter Alpár

fotó: Péter Alpár

forrás: http://erdely.ma/kultura.php?id=189316&cim=kortars_perzsa_kepzomuveszet_sepsiszentgyorgyon

Egy műemlék újjászületett, munkahelyeket is teremtve az egyre inkább hátrányos helyzetűnek mutatkozó Erdővidéken. S miközben élénkül a turizmus, nemzetközi művészeti projektek futnak, fellendülőben a falu kulturális élete. A helyszín: Daniel kastély, Olasztelek. Fám Erika riportja.

A riport eredetiben itt olvasható.

A felújításra szoruló, olaszteleki Daniel kastélyt 2009-ben vásárolta meg a Rácz család (Attila és Lilla), miután a korábbi tulajdonosok úgy gondolták, nem tudják az épületet fenntartani, megmenteni, ezért áruba bocsátották. Az épület új gazdái önerőből, illetve európai uniós pályázatok segítségével nekiláttak a kastélyszálló kialakításának, közben kulturális hasznosítása érdekében létrehozták a Daniel Kastély Egyesületet. Művészettörténészekkel, régészekkel, történészekkel, heraldikusokkal, restaurátorokkal együttműködve a kastélyban található értékek megmentése szerepelt az elsődleges célok között.

Még mielőtt a műemlék renoválása elkezdődött volna, megpezsdült a kulturális élet a 400 éves műemléképület falai között. Első körben a falu közösségi életét próbálták és próbálják gyarapítani, gazdagítani, így egyes rendezvények bár nem kizárólagosan, de elsősorban  a helyieknek szólnak, mint például régizene-koncertek, reneszánsz zenei rendezvények, középkori napok, előadások műemlékvédelem és falukép témakörökben.

Kulturális elkötelezettségekkel

Kétirányú a Daniel kastély kultúrélete. Részben a helyi közösségnek szól, másrészt pedig igényes nemzetközi színvonalat képviselnek a rendezvények. Rácz Lilla, a kastély tulajdonosa arról beszél, hogy a kultúrát, mint adott, létező tényezőt kezelték, amikor úgy döntöttek,  hogy belevágnak a kastély felújításába, turisztikai hasznosításába. Hangsúlyozza, ez nem azt jelenti, hogy megörököltek egy, a kastély falai közt pezsgő kultúréletet, hanem inkább a kastély műemlékjellegéből, kulturális értékéből adódó felelősség ez, tehát egyfajta kötelesség diktálta a kulturális irányvonalat. A 2009-es kapunyitáskor, a helyi közösséggel való első találkozásukkor megerősítették azon álláspontjukat, hogy a továbbiakban sem zárt kapukat szeretnének emelni a kastély elé, hanem a turisztikai rendeltetés mellett teret engedni a helybéliek kulturális, közösségi eseményeinek, illetve ők maguk is partnerek szeretnének lenni ilyen megnyilvánulások szervezésében.

A nyitás magasabb színvonalon is működik, tágabb közönségnek szóló kulturális események szervezésére később került sor. Egyrészt a helyi kulturális események (régizene találkozók, kiállítások) pozitív élményeiből építkeztek, másrészt a továbblépés, továbbfejlődés vágyából, illetve abból a nem titkolt szándékból, hogy a kultúrát értő/értékelő közönséget szeretnének a kastélyhoz vonzani.

Világra nyitott kapuk

Az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület NAP műhelye és az olaszteleki Daniel Kastély Egyesület idén szervezte a NAP (Nature Art Projekt) Workshopot, amelynek keretében magyar (erdélyi és magyarországi), valamint perzsa képzőművészek hoztak létre sajátos, a helyhez alkalmazkodó alkotásokat. A tíznapos  alkotótáborban a kortárs művészet közös nyelvén próbálták megszólítani egymást távoli kultúrák. A perzsa művészet sajátos jellemvonása kortárs megnyilvánulásaiban a mélyen gyökerező hagyomány. Ez köszön vissza a performanszok, installációk, élő művészeti formák közvetítésével. Az adott környezetben, tájban, épített környezetben létrejövő environmentális és performatív jelenségek különös arculatát mutatták meg a Daniel kastélynak és környékének. Az esemény partnere volt Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, a Székely Nemzeti Múzeum, az Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK), valamint a Teheráni Kortárs Művészeti Múzeum. A műhelymunkák dokumetációja, illetve korábbi alkotások rögzített lenyomatai képezték a EMÜK-ben a tábor után létrehozott kiállítás anyagát.

Az eseményt így összegzi Rácz Lilla: „A NAP workshop volt az első nagyobb szabású, általunk szervezett kulturális rendezvény,  így sok új tapasztalattal gazdagodtunk. A logisztika terén tanultakra itt nem térek ki, azokat az elkövetkező események szervezésénél hasznosítjuk, inkább két másik példát emelnék ki. Az egyik, az a pozitív érzelmi töltet, amelyet megtapasztaltunk, amelyet egy ilyen esemény nyújtani tud azáltal, hogy különböző háttérrel rendelkező, különböző kultúrákat képviselő emberek találkoznak, illetve nagy-nagy nyitottsággal viszonyulnak egymáshoz és a befogadó környezethez. A másik, amit megtapasztaltunk, és ami megerősíti bennünk azt a hitet, hogy a kultúrának, művészetnek igenis helye van a Daniel kastély háza táján, hogy létezik az az inspiráló erő, amit a művészek megtapasztaltak, ami árad a kastély környezetéből. A művészek is alátámasztották ezt, megérintette őket a hely szelleme. Az itt kapott impulzusok nyomán alakultak át az otthonról hozott elképzelések, és a hely hatása alatt születtek az alkotások. Mindenki talált magának egy inspiráló zugot a környezetünkben, ki egy padlásteret, egy szénáscsűrt, vagy akár a tempomkertet. Jó volt látni, amint a tábor végére összeállt a kiállítás és ahogyan ezek az alkotások beilleszkedtek a környezetbe. Ennek kapcsán már megfogalmazódott egy olyan gondolat, nevezhetnénk akár tervnek is, hogy a jövőbeni bővítésekben még inkább szerves helye lesz a kultúrának, új terek kialakításánál szerepet kap majd a művészet, illetve helye lesz egy kiállítótérnek is.”

A tulajdonosok tapasztalata szerint minőségi kulturális kínálatot, illetve hírnevet felépíteni, a köztudatba ekként bekerülni hosszabb folyamat eredménye, s úgy gondolják, ennek még az elején járnak. Lesz folytatás, jövő év elejéig további három művészeti alkotótábort, illetve kiállítást terveznek, és bíznak benne, hogy tudatos építkezéssel, kapcsolatok ápolásával, a színvonal emelésével egyre közelebb kerülnek a számukra fontos célközönséghez. A kastély tulajdonosai elmodták: van érdeklődés az általuk szervezett események, kulturális rendezvények iránt, ha nem is szállóvendégként, de vonzzák a látogatókat, viszik a hírüket, illetve szállóvendégeik is érdeklődést mutatnak a kastélyban zajló kulturális megnyilvánulások iránt, értékelik, mintegy többletként fogják fel azokat.

Fenntartható minőség

Pályázatok segítségével jöhetnek létre ezek a sajátos rendezvények, amelyek új színekkel gazdagítják a kastélyszálló illetve a település mindennapjait. Lilla a háttérmunkáról mesél: „Jelenleg az Izland, Liechtenstein és Norvégia által létrehozott alap támogatja a Living Castle (Élő kastély) elnevezésű kulturális projektünket, amelynek részeként művészeti alkotótáborok és azok zárókiállításai kapnak helyet a kastélyban. Július végén volt egy nemzetközi kortárs művészeti, természetművészeti workshop perzsa, erdélyi és magyarországi művészek részvételével, amit Péter Alpár képzőművész koordonált. Ugyancsak az ő művészeti vezetésével szervezünk október második felére egy festészeti alkotótábort a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktorandusz hallgatóival, illetve más erdélyi művészek bevonásával. Majd az egyik szobában található gerendás mennyezet díszítőfestésére szervezünk alkotótábort. Ezekkel párhuzamosan zajlik az Élő Kastély film- és fotótábor, melynek zárókiállítása jövő év elején lesz.

Az előkészítő munka valójában projektmenedzsment, olyan teendőkből áll, mint a pályázat megírása, annak időbeni és pénzügyi követése. Ide tartozik még a pályázatkiíróval való folyamatos kapcsolattartás, a közönség informálása, reklámanyagok készítése, sajtótájékoztatók szervezése. Másrészt ott van a művészeti előkészítés, amit a minőség biztosítása érdekében minden esetben szakavatott művészeti vezetőre bízunk. Ebbe a részbe csak irányelvek szintjén szólunk bele, hogy mi az Élő Kastély projekt általános koncepciója, a kastélyszálló lelkülete, ahogyan a régit, hagyományosat az újjal, modernnel próbáljuk ötvözni, mik azok a keretek, amikbe az adott kulturális megnyilvánulásnak konceptuálisan illeszkednie kell, valamint a pályázat által megszabott keretek (személyek száma, időtartam stb), de ezen felül a művészi koordonátor az, aki kitalálja, összerakja az egészet.”

Egy szállóvendég feljegyzéseiből…

A kastély aurája körüllengi Olasztelek levegőjét. Mintha vonzaná az arra járót. Patinája és restaurált frissessége visszahoz valamit abból, ami egykor volt és üdítően hat jelenléte. Életre keltett épület, amely számos új gondolatot, érzelmet ébreszt abban, aki ide látogat. Belépni a kastély kapuján érezhetően más, mint amikor bármelyik más szálloda, panzió udvarára lépünk be. Az impozáns  épület, a vaskos falak, az évszázados lépcsők, kövek, gerendák hozzák a múltat, miközben minden egészen modern. A szobák önmagukban nemcsak történelmi érdekességnek számítanak architekturális strukturájukkal, hanem olyan belsőépítészeti és formatervezési alkotások, amelyeket akár egy kiállítótér részeinek is tekinthetnénk. De ez nem kiállítótér, mert bármelyik szoba lehet néhány napra legbensőségesebb életterünk. Mondhatnám azt, hogy akár otthonunkká is válhat ez alatt, hiszen a hangulat családias, arisztokratikusan családias. Meghitt kis sarkok, igényesen visszafogott, egyszerű bútordarabok, pattogó tűz a kandallóban. Sokféle borból válogathat a vendég. Fehérrel terített asztal, házi készítésű lekvár a reggeli kávéhoz, amihez  a tejet a faluból hozzák. Erdélyi konyha, ahol a francia szakácsok tudományát is ismerik, a süteményt most sütötték, már tálalják is. A nap beragyog a teraszajtón. A szobában a vidéki arisztokrácia izlésvilágát idéző bútorok, textiliák. Mégsem idegen, merev, inkább lágy, befogadó közeg. Szerencsés vagyok. A lakosztályban, ahol megszálltam, ott  a falon a felújított freskó. Részleteiben maradt meg. Lenyűgöző. A 17. századi falfestmény az Erdélyi Fejedelemség Török Portai adójának beszolgáltatását ábrázolja, amelyen I. Daniel Mihály volt a főkövet. Utazás az időben. A fürdőszoba rejtve, kényelmét és minimalista szépségét a bárók is megirigyelték volna. Reggel kukorékolás ébreszt, a nehéz bársonyfüggönyök közt bekacsint a nap. Friss, tiszta, erdővidéki erős levegő. Egy kiadós séta után a Vargyas völgyében jó visszajönni ebédre, majdkiülni egy délutáni kávéra a kastélykertbe.

Az Élő Kastély projektet egy Norvégia, Liechtenstein és Izland által látrehozott alap támogatja

Az olaszteleki Daniel-kastély 350 éves történelmét bemutató állandó kiállítás nyílt szerdán a bárók immár kastélyszállóként működő egykori hajlékának emeleti folyosóján.

A kiállítást Rácz Lilla nyitotta meg számos érdeklődő jelenlétében. A kastélyszálló tulajdonosa elmondta, a megnyitó egy nagyobb szabású, a Living Castle (Élő kastély) elnevezésű, egy évig tartó programsorozat első mozzanatát képezi, annak keretében az elkövetkező időszakban 55 ezer eurót fordítanak kulturális és műemlékvédelmi célokra a kastélyban az Izland, Liechtenstein és Norvégia által létrehozott pénzalapból.

A kiállítás hét nagyméretű, illusztrált tábláját Fehér János művészettörténész mutatta be: hat tábla a kastélynak és lakóinak történelmét szemlélteti, egyiken a Danielek családfája látható, ugyanakkor található egy pannó az udvaron is, mely a kastély egykori parkjának rekonstrukciós vázlatát mutatja be egy 19. század végi kataszteri térképpel és régi olaszteleki képeslapokkal együtt.

– A pannókon megjelenő minden részlet hiteles rekonstrukció – mondta a kastélyban végzett kutatómunkája eredményét összegző művészettörténész, felelevenítve az eseményeket kezdve attól a pillanattól, amikor vargyasi báró Daniel Mihály az 1600-as évek első felében elhatározza nemesi rezidencia kialakítását olaszteleki birtokán is, s befejezve mindazzal, ami már korunk, a zivataros 20. század és a 21. század elejének történelme.

Ahogy a táblákon található információk Fehér János kutatómunkáját dicsérik, úgy azok illusztrálása Gyöngyössy János udvarhelyszéki történeti grafikushoz köthetők. A rajzok készítője elmondta, kiválóan együttműködtek Fehérrel, alig másfél hónap alatt készítette el azokat, általuk a végül is száraz adatok élvezhető formában tárulnak az érdeklődők szeme elé.

Az elkövetkező időszakban a kutatómunka újabb fejezete kezdődik, mely a kastélyban feltárt, erdélyi viszonylatban is egyedi értékű falfestmények részletes megfejtését tűzte ki célul. Egyelőre csak egyetlen falfestményrészlet jelentése ismert, azé, mely az Erdélyi Fejedelemség török portai adó-beszolgáltatását jeleníti meg. Reményét fejezte ki, hogy egy év elmúltával újabb kiállításon mutathatják be az elért eredményeket, továbbá kérte, mások is vegyenek részt az interaktív tevékenységeken: hamarosan egy honlapot indítanak, stílusosan 1680.ro név alatt (1680-ban készültek a falfestmények), ott követhetőek lesznek az események és azokba bárki, akár bejegyzései révén is, bekapcsolódhat.

Hirmondó, 22.05.2015

Az Élő Kastély projektet egy Norvégia, Liechtenstein és Izland által látrehozott alap támogatja

Munzlinger Attila

1964-ben születtem Marosvásárhelyen. Ötéves voltam, amikor az első színes fényképet láttam, és ekkortájt szálltak le a Holdra az első emberek. Mind a két esemény egy életre meghatározta gondolkodásomat. Tizenkét évesen elkezdtem fotográfiát tanulni, azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal folyamatosan tanulom. Ugyanez a helyzet a csillagászattal is: állandóan igyekszem tanulni valamit az égboltról. A fotográfiát és a csillagászatot nem volt nehéz összekötni, egyszerre foglalkozhattam mindkét számomra kedves időtöltéssel.  Az asztrofotó ugyanakkor számomra nem csak időtöltés, hanem gondolkodási forma és világnézet is egyben, a lencsén keresztül másképp érzékelem a világot, mint szabad szemmel. Fotóimon igyekszem összekötni az ember alkotta tájat a csillagos égbolt csodáival, hangsúlyozva ezáltal kozmoszlakó mivoltunkat, másrészt a fényképeken úgy lehet ábrázolni a csillagos eget, ahogy manapság már nem látni azt, a sok légszennyezés és fényszennyezés miatt. Szeretném felhívni a figyelmet a fejünk felett pompázó univerzumra, hátha kozmikus polgári öntudattal felelősebben fogunk viszonyulni egymáshoz és világunkhoz.

www.munzlinger.ro

Péter Alpár 1976-ban született Sepsiszentgyörgyön.

A Living Castle - Living Spaces nevű projekt művészeti vezetője magyar részről. Művészi tanulmányait Sepsiszentgyörgyön a Művészeti Liceumban kezdte. Romániai képzőművészek országos szövetségének tagja, majd az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület elnöke lett.

Péter Alpár hitvalása munkájárol:

"Több, mint tíz éve foglalkoztat a háromdimenziós tér, mint a művészet megnyilvánulási helyszíne. Először zárt tereket installáltam be, és az átformált térben hajtottam végre performanceokat. Ahogy ez a folyamat egy sajátos szellemi úttá nemesedett számomra, úgy tágult a tér, és átlépve a kiállító terek hűvös eleganciáját, kiléptem a természetbe, ahol a művész mikrokozmosza találkozik és megnyilvánul a végtelen makrokozmoszban."

Egy hosszan kitartott gesztus, amit megszakít egy történés. A 33 éves előadó odaszegeli az asztalhoz az arra négyzetformában kirakott 33 almát. A kalapácsütés ritmusára a még szabad almák elmozdulnak. A folyamat során a négyzet lassan elveszti formáját. Determinálódik. Mozdulatlan csend, kalapácsütések, majd újra csend.

Egy gondolat Szögyal Rinpocse tibeti buddhista tanítótól – „Az élet és a halál csak a tudatban létezik” – együtt a fehér térben vibráló fekete kockák és üveglapok merev ritmusával. Az így létrejövő tér csendjét a befogadó tudatának viszonyulása tölti meg értelemmel, vagy semmisíti meg.

A performer belemártja mindkét kezét az asztalon található vörös és zöld festékes tányérba. A zöld bal, és vörös jobb kezével összegyűr és két ökle közé szorít egy fehér papírlapot. Piros ököl, meggyötört fehér papír, zöld ököl, semleges szürke izoming. A performer kilöki az öklei szorításából a papírt és kezeit összesúrolja, a kézmosás mozdulataival. Piros és zöld szürkévé semlegesítik egymást.

Forrás: http://peteralpar.ro/

Az Élő Kastély projektet egy Norvégia, Liechtenstein és Izland által látrehozott alap támogatja

A vargyasi Daniel és a plankensteini Rauber családok leszármazása (a kastélyt birtoklószemélyek kiemelésével)

A vargyasi Daniel család felemelkedése, tekintélyének megalapozása Daniel Mihály(†1641) nevéhez köthető. 1606-tól kezdődően egyre fontosabb tisztségeket töltött be (Orbai szék kapitánya, Udvarhely szék, majd Sepsi, Kézdi és Orbai székek alkapitánya), Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1622-ben kinevezte a Három Szék: Sepsi, Kézdi és Orbai főkirálybírájáva is. 1625-től a fejedelmi tábla ülnöke, 1630-ban Brandenburgi Katalin fejedelemasszony főudvarmestere, 1638-ban pedig portai főkövetként a fejedelemség évi adóját vitte Konstantinápolyba.Két fiára való tekintettel határozhatta el a vargyasi udvarház(ak) mellett az olaszteleki birtokrészen is egy nemesi rezidencia kialakítását, melyet még életében János nevű fia rendelkezésére bocsátott, aki a család olaszteleki ágának alapítója lett. Daniel János (†1654) az apjáéhoz hasonló karriert futott be, a Rákócziak neves diplomatája élete végén szintén a Három Szék főkirálybírája lett.

A Daniel család legelső olaszteleki rezidenciája, az ún. „Bethlen-kastély” (1640 körül, 1649 -1-es számmal jelölve) és a „Daniel-kastély” (a 17. század közepe táján elkezdve - 2-es számmal jelölve) egy 19. század végén készült kataszteri térképenKőből faragott ajtókeret 1649-ből a család címerével és Daniel János (†1654) nevének kezdőbetűivel (eredetileg az ún. „Bethlen-kastélyt” - 1. sz. - díszítette)

Kőből faragott ajtókeret 1649-ből a család címerével és Daniel János (†1654) nevének kezdőbetűivel (eredetileg az ún. „Bethlen-kastélyt” - 1. sz. - díszítette)

Daniel Mihály háromszéki főkirálybíró pecsétje és aláírása 1636-ból - a pecséten a család címereként ismert átlőtt nyakú hattyú jelenik meg (többszörös nagyításban).

A bejegyzés az "1680.ro avagy 350 évnyi kastélytörténelem" című kiálíttás anyagán alapul, létrejöttét Izland,Lichtenstein és Norvégia által létrehozott alap támogatta.

Szerző: Fehér János Illustraciók: Gyöngyössy János